Szeretném újraértelmezni, mit jelent férfinak lenni.
Talán azért, hogy megfeleljen a saját értelmezésemnek, de talán inkább azért, hogy tudjam, mi felé tartok. S azért, hogy ne felejtsem el, milyen példát mutassak a srácaimnak.
Férfinak lenni nem egyenlő azzal, hogy erősebbek vagyunk. Az erő akkor a legátütőbb, amikor ismerjük, és szelíd szívvel használjuk.
Nem az a célunk, hogy “megtaláljuk a nőt”. Az a cél, hogy magunkat találjuk meg.
Míg a jómodor és a nemeslelkűség soha nem megy ki a divatból, nem csak azért vagyunk itt, hogy kinyissuk az ajtókat és keményen dolgozzunk.
Nem katonák vagyunk. Gyermekeink békéjének az őrzői vagyunk.
A férfiak lehetnek féltékenyek, szorongók, bizonytalanok és megbántottak.
A férfiak szeretik a meglepetéseket, és az értük tett erőfeszítéseket.
A férfiak tudják, mi az a romantika.
Az erőszaknak nincs magától értetődő joga a férfiakban élni.
A férfiak nyugodt kézzel és puha szavakkal élnek.
A férfiak apák is. Az igazi apák pedig ugyanolyan szeretők, elkötelezettek, gondoskodók és támogatók, mint az anyák.
A férfiakban megvan a továbbadandó és a példával tanító bölcsesség.
A férfiaknak is kellenek a jó barátok.
Nem vagyunk “faszkalapok”.
A férfi letagadhatatlan vonzalma a szex iránt sokkal mélyebbről ered: a vágy szeretni és szeretve lenni egy olyan társadalomban, ahol a férfiak számára nagyon kevés elfogadható és bátorított lehetőség van rá.
A férfiaknak nem kell “összeszedniük magukat”.
A férfiak hibáznak. Azután tanulnak belőlük.
Semmilyen szempontból nem vagyunk jobbak a nőknél. Már maga az, ha megpróbálunk jobbak lenni, csak az alsóbbrendűségünket bizonyítja.
A férfiak folyókról és hegyekről álmodoznak, nem pedig a nyugdíjról és az előléptetésről.
Az igazi férfi soha nem hazudik. Ez pedig azt jelenti, hogy az igazi férfi időnként megbánt.
A férfiak bocsánatot kérnek.
Ha a férfi mérges, attól még nem “idegbeteg”. Csak mérges.
Mi is épp ugyanolyan rémültek vagyunk, mint ti.
A virágok, halak, a fa és a piszok táplálják a férfi lelkét.
A “régimódi” soha nem régimódi.
Vannak férfiak, akik várnak. Nem mind akarjuk rögtön, ahogy lehet.
A férfiak csendes háborúkat vívnak a fejükben, amelyek sokkal komolyabbak, mint a valódi háborúk.
A férfiak a hátukon heverésznek, bámulják a csillagokat, s a szerelemről ábrándoznak, közben csordogál rajtuk a harmat.
A tipikus “férfi” pontosan az a dolog, ami a férfi valójában nem akar lenni.
Mert a férfiak szeretnek.
A férfiak nem tökéletesek. Megbántunk másokat. Elvárni a tökéletest azonban nem igazságos a srácokkal szemben. És a vállvonogatás sem, hogy úgyis kudarcot vallanak, vagy nem lesznek elég jók.
A férfiak változnak. És változnak megint és megint és megint, miközben emlékeznek, milyen volt fiúnak lenni.
Ám lehet, hogy épp ez az. Mert én inkább szeretném ha a fiaim soha nem veszítenék el az ártatlanságukat, az izgatottságukat, a kíváncsiságot, az együttérzést, a sebezhetőséget és az érzelmeiket.
Lehet, hogy az igazi férfi a legjobb értelemben örökké fiú marad.
~Andy Charrington