Matrix

Nos, elég sokat törpöltem, írjak-e valamit ma vagy sem, aztán csak kijön belőlem pár összevissza gondolat. Úgy látszik, sokat segít, ha Amszterdamban üldögélek, várok, hogy elálljon az eső és kurkumásfahéjasborsosgyömbéresvaníliás mandulatejet szopogatok.
Véletlenül sem politikai poszt vagy hasonló, az ilyesfajta kommenteket kérem mellőzni, köszönöm. Provokatív az lesz, azt megígérhetem. És ha bemar valamelyik mondatom, ha triggerel a szöveg, érezd magad megtisztelve, Barátom… 😉

Érdekes az éles kontraszt az elvonulás csendje és elszigeteltsége után belecsöppenni a másik végletbe. Azért nem mondom, hogy a rideg valóságba, mert hiszem, hogy a külvilág pusztán egy valóság a sok közül, és én választhatok, hogy melyiket élem. Ezt választhatom.
Tegnap (legalábbis én így érzem és hiszem) csupán egyfajta cirkusz volt, mézesmadzag, látszatcicaharc, Cipolla mester bábjátéka. Nem koejjói közhelyértelemben, hanem abszolúte földhözragadtan. Ami engem valamennyire meglep, hogy szinte mindenki milyen lelkesen veti bele magát a játékba, azt hivén, hogy vannak oldalak, vannak igazságok (mondjuk igazság van, persze, de valahol egészen máshol kellene keresni), és felöltjük a fehér vértet (mindenki azt hiszi persze, hogy ő van fehérbe öltözve) és megyünk sárkányt ölni, és megmentjük a világot, az akármilyen civilizációt.

Hát rossz hírem van, a mátrix csak egy homokozó, ahol a kislapáton lehet vitatkozni, és közben borzasztó fontosnak érezni magunkat. Legtöbbünket ez teljes mértékben kielégíti, van, aki tudatosan választja ezt, van, akit elvakít a színpad fénye. Biztosan emlékeztek a film ikonikus jelenetére, amikor a kopaszbajuszosrosszfiú filet mignont vacsorázik Smith ügynökkel, és valami híres ember akar lenni. Ignorance is bliss.

Mielőtt még mondanátok, hogy jó, jó, de mit lehet tenni, ilyen a világ, vannak a hatalmasok, jön a medve, mittomén, jelzem, hogy én sem tudom A Megoldást.

Amit viszont tudok és érzek, hogy nagyon sok jelre nem kellene várni még, hogy kicsit megrázzuk magunkat és felébredjünk, körülnézzünk, kivakarózzunk az álom foltos indián lovas szénaszagú alomból, és elkezdjünk magunkkal, a saját dolgunkkal, a saját felelősségünkkel foglalkozni. Lehet szavazósdit játszani, lehet maradni a homokozóban, ahol majd az óvóbácsi meg az óvónéni megmondja, hogy mit szabad és mit nem, és megmondhatjuk Pistikét, aki elvette a dömperünket. Hajrá. Lehet vitatkozni, hogy ha elment volna mindenki szavazni akkor más lett volna, ha a kisf@szom megállapodott v visszalépett volna, más lett volna. Hát, megint rossz hírem van, nem lett volna más. Ugyanez lett volna. Nézőpontot, koordinátarendszert kell váltani ahhoz, hogy valóban történhessen valami. Persze az sokkal nehezebb. Könnyebb mondani, hogy neked könnyű, hogy hát elmentem szavazni és ezek a csúnyabácsik rosszalkodtak és egyébként is, hát ígymegúgy, csócsálni a gumicsontot, számolgatni, hibáztatni, hibást keresni (és találni is, de gyönyörű, ugye), de velem persze minden fasza, én nem tehetek semmiről, én kis fogaskerék vagyok, én elmentem szavazni, én jól látom a dolgokat éshátnemlehetcsinálnisemmitmajdmegoldódik.

Pedig lehet másképp.

Kikapcsolni a tévét, lejönni a drogokról (nem a fűre gondolok, bár azt is hagyjuk inkább, most nem az a téma), kinyitni a szemünket, levegőt venni, lélegezni, megismerkedni saját magunkkal, belenézni a kurva tükörbe, beleállni, hogy basszameg ezt csúnyán elbasztam eddig (vagy nem, az is lehet), hozni döntéseket, egyiket a másik után, a saját mikrokörnyezetemben, egyáltalán elgondolkodni azon, hogy NEKEM mi a jó, elkezdeni cselekedni, na ez drága Barátaim, bizony kurva nehéz. Főleg az elején. Aztán jön egy icipici jó érzésféleség. Először talán el sem hiszed, elhessegeted, hogy ugyan, ez valami más. Aztán mondod, hogy jó, jó, de… Aztán a sokadik után elkezded elhinni, elkezdesz hinni, és megengedni magadnak érezni, hogy basszus, lehet így is. Na ott kezdődik az élet. Kívánok ehhez sok erőt és elszántságot. Ja, és lehet élvezni is ezt… 😉

Eszembe jut még valamiért a mamutfenyők szaporodása, megújulása.

Bár a magok a tűleveles, nedves humuszon is kikelnek, de ezek elpusztulnak nyáron, amikor az avar kiszárad. A magoncok csak sok ásványi anyagot tartalmazó termőtalajon, teljes napfényben fejlődnek rendesen. Az egyéb növényfajokkal eleinte kevéssé versenyképesek, ezért többnyire csak erdőtűz után tudnak kifejlődni. A tűz után maradó hamu egyúttal az ultraibolyasugarak káros hatásától is óvja a magokat. (Wikipédia)

Szóval, így valahogy.