Férfiak napja

Férfiak napja. Ez vajon mit jelent? Mit jelent egyáltalán az, hogy férfi? Mitől férfi a férfi? Azon túlmenően persze, hogy van az elsődleges és másodlagos nemi jelleg. Az a férfi, aki macsó, ügyeskezű, erős és nagyhangú, vagy aki jó apa, gondoskodik a családjáról, vagy aki jóképű, szexi és szeretik a nők? Van-e valamiféle etalon, mérce, amely alapján kijelenthető bármelyikünkről, hogy férfi?

Régebben ez viszonylag egyszerű volt, legalábbis visszatekintve úgy tűnik, hogy tisztább lehetett a kép. Nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, mindenesetre tisztább. Voltak egyértelműen maszkulin férfiideálok, Bogart, Brando, Delon, Belmondo, mind az erős maszkulint képviselték. Ma ez talán nem ennyire egyértelmű, még a férfiideálok tekintetében sem. Az egyértelműen erős maszkulin karakterek mellett simán megférnek olyanok, mint Channing Tatum, Robert Downey Jr., McConaughey vagy akár Johnny Depp.

A nők változtak, erősebbek lettek, követelik az őket megillető helyüket, tegyük hozzá, teljesen jogosan. Mást várnak a férfiaktól, mint régen, s nem csak ők, a világ is. Ha nagyon túl akarjuk tolni a biciklit, ma a férfi egyszerre kellene legyen az erejében álló őserő, a gondoskodó családfenntartó, a gazdag, biztonságot nyújtó „szponzor”, az érzelmeit nyíltan felvállaló romantikus és az ágyban is tökéletes alfahím.

Amiben nem vagyok biztos, hogy bárki valaha megkérdezte-e a férfiaktól, hogy ők mit akarnak, ők milyenek szeretnének lenni, nekik hogy lenne jó. Abban még kevésbé vagyok biztos, hogy maguk a férfiak feltették-e saját maguknak valaha ezeket a kérdéseket.

Én magam sem tettem fel, gyakorlatilag az egész korábbi életemet úgy éltem, hogy másoknak, a külvilágnak, meg persze a fejemben lévő zavaros képnek akartam megfelelni. Szerintetek mennyire működött? 😀 Az viszont biztos, hogy rengeteget tapasztaltam és tanultam, s persze tapasztalok és tanulok még mindig, s bízom benne, hogy ez így is marad.

Legfontosabb talán, hogy elkezdtem feltenni a megfelelő kérdéseket saját magamnak, s elindultam a saját felfedezőutamon, s szép lassan tisztul a kép.

Azt gondolom, hogy rengeteg dolog van, amivel a férfiaknak nem ártana tisztában lenniük, megtanulniuk azokat a dolgokat, amiket soha senki nem tanított meg nekik, saját magukkal kapcsolatban, s főleg a nőkkel kapcsolatban. Ezért senkit nem érdemes hibáztatni, apánknak volt elég baja, s nagyon lehetősége sem volt arra, hogy azzal foglalkozzon, hogy megtanítsa nekünk, amit ő sem tudott. Tisztelet persze a kivételnek, biztosan van olyan.

A többség azonban úgy nőtt föl, hogy nem úgy szerették, ahogyan neki jó lett volna, nem kapta meg az érzelmi biztonságot, az érzelmi tápláltságot, a tudást, semmilyen minta nem volt.

Ma pedig a környezetünk tele van olyasmikkel, amik mind tökéletesek arra, hogy ne is lehessünk fontosak saját magunk számára. Internet, pornó, okostelefonok, facebook, instagram, mind, mind tökéletes pótszerek, függések, hogy véletlenül se figyeljünk saját magunkra, véletlenül se tegyük fel magunknak a jó kérdéseket, nemhogy a válaszokat kezdjük el keresni.

Rossz hírem van. Ha elhisszük, hogy velünk minden rendben, csak a nőkkel, a világgal van baj, és annyi az életünk, hogy elmegyünk dolgozni és pénzt keresünk, aztán valami kis nyomorúságos örömet keresünk kétségbeesetten, ami valahogy pótolja azt, amit gyerekkorunkban nem kaptunk meg, soha nem lesz jobb. Kapcsolódni pedig nem fogunk tudni. Minőségileg végképp nem.

Pedig uraim ahhoz, hogy nőkkel tudjunk kapcsolódni úgy, ahogy nekik és nekünk is a legjobb volna, először saját magunkkal kell kapcsolódjunk, s ki kell találnunk, hogy nekünk mi a jó, mi mit szeretnénk, kik is vagyunk mi valójában, mit keresünk az életben, miért kelünk fel reggelenként. Ha abban élünk, hogy basszamegmeginthétfő, és mikorleszmárpéntek, ha utáljuk, amit csinálunk és mindenféle szar történetet találunk ki, hogy miért nem éljük, amiről legfeljebb álmodni merünk néha, soha nem lesz jobb.

A jó hír, hogy lehet másképp. Egyszerű döntés. Ha így is jó, szuper. Ha viszont nem, akkor keljünk fel a seggünkről és kezdjünk el tenni magunkért, a kapcsolódásokért, azért, hogy valódi szeretetben élhessünk. Elsősorban magunkkal.

Végül is ez lenne a lényeg, nem?

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás